Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Raúl González Blanco

2008.05.07

 

       

 

Raúl González Blanco

 

 Személyes adatok

Teljes név: Raul Gonzalez Blanco

Születési dátum: 1977 június 27

Születési hely: Madrid, Spanyolország

Magasság: 180cm

Jelenlegi clubbja: Real Madrid

Poszt: csatár

Mezszám: 7

 

 

Raúl González Blanco

Raul Gonzáletsz blánko]; Madrid, Spanyolország, 1977. június 27.) spanyol válogatott labdarúgó. Jelenleg a Real Madrid játékosa, ezen kívül az Atlético de Madrid együttesének ificsapatában is játszott. Több érdekes rekordot is ő tart a válogatottban, a spanyol bajnokságban és a Real Madridban egyaránt. A Real és a válogatott csapatkapitánya. A Realban már majdnem 500 bajnoki meccset játszott, és ezeken eddig 204 gólt szerzett. Ugyanezek a mutatók a válogatottban: 102 meccs, 44 gól[1] . A válogatottal már több világversenyen is szerepelt, ám ezek közül egyiken sem sikerült kiemelkedőt elérnie sem neki,sem a válogatottnak, ellenben a csapattal ötszörös spanyol bajnok, háromszoros BL-győztes, valamint kétszeres gólkirály. A klubhűség egyik mintaképe (mint pl. Maldini vagy Totti) , ugyanis 1994 óta csak a Real színeiben szerepelt. Nemrég a pályafutása végéig szóló szerződést kötöttek vele, valamint a csapat kapusával, Iker Casillassal is. Jelenlegi szerződése 2011-ig szól, ám ezt annyiszor hosszabbíthatja meg, ahányszor csak akarja.[2]

A szerződést Ramón Calderón elnök, Predrag Mijatovic sportigazgató és Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid szimbólumainak jelenlétében írta alá a Real Madrid egyese és hetese új szerződését. Eszerint a kapus 2017-ig, míg a csapatkapítány 2011-ig marad a királyi klub játékosa.

Ráadásul mindkettőjük szerződését egy évvel meghosszabbítják, amennyiben az utolsó évükben legalább harminc hivatalos meccsen játszanak. [3] Amellett, hogy elképesztően gólérzékeny, egy rendkívül szimpatikus játékos is egyben.

 

A kezdetek 

Raúl Madriban látta meg a napvilágot 1977. június 27-én egy szegény család sarjaként, akik a spanyol főváros szerény Colonia Marconi negyedében éltek. Édesapja, Pedro González Blanco, aki elektromos műszerészként kereste kenyerét a madridi Torrejón légi támaszponton, rendes spanyolhoz illően két sportágért rajongott igazán: a bikaviadalért és a labdarúgásért. Előbbit a Las Ventas arénában, utóbbit pedig a Vicente Calderón stadionban figyelte előszeretettel, és ebből is kiderül, hogy számára csak az Atlético létezett, ami persze nem véletlen, hiszen a család Madrid déli részében lakott. Az ifjú Raúl is ott ismerkedett meg a futball alapjaival, a madridi Villaverde kerület Cristóbal de los Angeles [4] nevű kölyökcsapatban, de tehetségét nem lehetett nem észrevenni, és hamarosan a kisebbik madridi klub megfigyelői jelentették a klub utánpótlását vezetőknek, hogy egy csiszolatlan gyémántot találtak.

 

Pályafutása 

 

Fiatalkora 

 

Raúl tehát megvalósította édesapja álmát, és az Atlético serdülő együttesének igazolt játékosa lett. Nem lehet azt mondani, hogy rossz társaságba került, hiszen a piros-kékek utánpótlása akkoriban meglehetősen reményteljes volt. A 14 éven aluliak együttese Francisco de Paula edzősége alatt például 1991-ben azt az elképesztő bravúrt hajtotta végre, hogy fél év alatt a korosztályos bajnokságban 175 gólt rúgott, és mindössze egyet kapott! Ez az esemény a futballőrült Spanyolországban hihetetlenül nagy szenzációnak számított, olyannyira, hogy az egyébként politikai napilapnak számító El País is a címoldalon közölte a hírt. A szezon végén a gárda természetesen bajnoki címet szerzett, összesen 308 gólt termelve, amelyből Raúl 65-öt vállalt magára.

Az Atlético edzőfaló elnöke, Jesús Gil y Gil azonban nem volt elég büszke fiaira (pedig előkerült egy televíziós felvétel, amelyen a 14 esztendős Raúlt zseninek nevezi), mert egy évvel később úgy döntött, hogy megszünteti a klub utánpótlását. [5]

Az utánpótlás-nevelés megszüntetésével Jesús Gil-ék elvesztették alighanem legnagyobb tehetségüket Raúl ugyanis a nagy rivális Real futballistája lett. Erre mondták sokan Spanyolországban, hogy nagyobb hiba volt, mint Marbella polgármestereként elsikkasztani több millió pesetát, amiért még a börtönt is megjárta az azóta elhunyt sportvezető... Persze maradhatott volna az Atléticónál is, mert bár a korosztályos csapat megszűnt, a klub természetesen szerette volna megtartani őt. Fel is ajánlották Raúlnak, hogy havi nyolcezer pezetás ösztöndíjat fizetnek neki, és a utazási költségeit is állják.

Ezt a pénzt azonban nem fizették ki időben, mire Raúl édesapja úgy döntött, hogy ha fia nem ér meg ennyit az Atléticónak, akkor ne is játsszon ott. Amiatt nem kellett aggódnia, hogy csemetéje csapat nélkül marad, hiszen a Real Madrid már régóta próbálkozott az ifjú szupertehetség megszerzésével. Ez végül Fermín Gutiérrez, az egykori Real-játékos segítségével sikerült is. Ő akkoriban a királyi gárda utánpótlásánál dolgozott, és meggyőzte Raúlt, hogy szerződjön át a másik madridi együttesbe, amely nem csak megígérte, hanem ki is fizette a pénzbeli juttatást.

 

Első lépések a Real Madridnál 

Raúl így tehát minden reggel buszra szállt, hogy elzötyögjön a Real utánpótlás-központjába, ahol hamar kiemeltként kezelték. Nem véletlenül: játéka láttán minden hozzáértő elismerően bólintott, és góljai magukért beszéltek. Például az első idényében a lila-fehéreknél 71 gólt lőtt mindössze 33 mérkőzésben, ami nagyszerű kezdés. A Real-serdülővel 1993-ban ugyanúgy bajnokságot nyert, mint egy évvel korábban az Atléticóval, az 1993-94-es idényben már egy korosztállyal feljebb rúgott negyven gólt, és mindössze 16 évesen két mérkőzést játszhatott a 19 évesek között. A váltás eleinte megviselte Raúlt és tősgyökeres Atlético-szurkoló családját, de aztán a tehetsége minden nehézséget legyőzött, az első sikerek pedig végképp elfeledtették vele a be nem teljesített álmokat. A dicsőség kicsit a fejébe is szállt, egy alkalommal például láthatólag duzzogva fogadta, amikor kiderült, hogy taktikai okokból az FC Barcelona elleni derbin csak a kispadon kap helyet.

Gil y Gil meg is próbálta visszacsábítani, ami egyben figyelmeztető jel volt a királyi gárda vezetői számára. A rá következő szezont már a Real harmadik csapatában kezdte, ahol hét meccsen 13 alkalommal volt eredményes a spanyol harmadik vonalban, a Segunda B-ben. Ez felhívta rá a nagycsapat vezetőjének, Jorge Valdanónak a figyelmét, aki október elején a Karlsruher SC elleni barátságos mérkőzésen kipróbálta a fiatal tehetséget.

 

A spanyol válogatottban 

Raúl 1996 novemberében mutatkozott be a spanyol válogatottban egy Csehország elleni mérkőzésen, ám a szurkolók már előtte a csapatba követelték, és szívesen a csapatban látták volna már az 1996-os EB-n is. Ám az akkori szövetségi kapitány, Javier Clemente még nem vitte ki az EB-re, hanem inkább az olimpiára küldte az akkor még alig 19 éves játékost. Raúl az azóta lejátszott 102 meccsén 44 gólt szerzett. 102 lejátszott meccsével 2. a spanyol válogatottsági örökranglistán Zubizarreta mögött, míg 44 szerzett góljával az örökranglista élén áll (a második Fernando Hierro 29 góllal). A Real ikonja már több világversenyen is játszott. Ezek az 1998-as VB, a 2000-es EB, a 2002-es VB, a 2004-es EB, valamint a 2006-os VB. Ám hiába volt ezeken mindig talán nem is olyan titkos esélyes Spanyolország, eddig sosem sikerült kiugró eredményt elérnie a válogatottal. Alighanem Raúl legnagyobb személyes kudarca, amikor a 2000-es EB negyeddöntőjében a franciák ellen,az utolsó pillanatban elvállalta egy tizenegyest, ám kihagyta,és a csapat kiesett. Alighanem a válogatottban akkor nyújtotta a legjobb teljesítményt,amikor a 2000-es EB selejtezőiben 9 meccsen 11 gólt szerzett. Selejtező és EB-mekkora ellentét... Pár hónappal az EB előtt még villog, majd kihagy egy 11-est... A 2006-os VB-n sem a csapat, sem Raúl nem játszott rosszul, a csoportkörből simán, csoportelsőként továbbjutottak (például az első meccsen az ukránokat 4:0-ra verik), Raúl minden meccsen játszott, és a Tunézia ellen lőtt gólja után ő lett a 18. játékos, aki 3 VB-n minimum 1 gólt szerzett(ugyanezt a rekordot a szaúd-arábiai Sami Al-Jaber is beállítja ezen a VB-n) 2006 óta, kevéssel a válogatottban lejátszott 100. mérkőzése után, Raúl már nem szerepel a szövetségi kapitány, Luis Aragonés tervei között. Nem beválasztása egyfajta lavinát indít el, és ez akkor élénkül fel igazán, amikor a formája a legjobb időszakára emlékeztetően alakul. A vita elérkezik egy olyan pontra, ahol Luis Aragonés és Raúl egy sajtótájékoztató megtartása mellett döntenek, hogy megpróbálják tisztázni a vitát, amely a Real Madrid játékosának a válogatottból való kimaradása körül bontakozott ki. Ám hiába, miután Aragonés kvázi megígérte, hogy behívja Raúlt a válogatottba, az egyik utolsó barátságos meccsen az olaszok ellen 22 játékos között továbbra sincs ott a Real Madrid csatára. [16]

 

Magánélete 

Raúl felesége Mamen Sanz, korábbi spanyol modell és televíziós személyiség. A feleségéhez kapcsolódó történet, hogy minden egyes gólja után ad egy puszit a jegygyűrűjére, utalva ezzel Mamen iránti hűségére. Újabban egy kicsit átalakult a gólöröme, ugyanis a szokásos "gyűrűcsók" mellett mostanában egy-egy gólja után mindkét hüvelykujjával a hátán lévő nevére és a mezszámra mutat. Raúlnak jelenleg 4 gyermeke van, 2 nagyobb fiú,Jorge (akit Jorge Valdano után nevezett el), aki 2000. február 5-én született, és Hugo (Raúl gyerekkori példaképe,Hugo Sánchez után), aki 2002. november 20-án látta meg a napvilágot, valamint 2 kisebb, akik egyben ikrek is, Héctor és Mateo, ők 2005. november 17-én születtek. Raúl nagyon szeret olvasni, főleg egy spanyol költő,Arturo Perez Reverte könyveit, szereti a spanyol zenét, valamint tipikus spanyol lévén, imádja a bikaviadalokat is, és szabadidejében szeret vadászni is.

 

 

 

     
     
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.