Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jupiter

2008.04.06

Jupiter


A Jupiter a Naptól az ötödik és messze a legnagyobb bolygó. Tömege kétszer akkora mint az összes többi bolygóé együttvéve.
  • Naptól mért közepes távolsága: 778,330,000 km (5.20 CSE)
  • egyenlítői átmérő: 142,984 km; sarki átmérő: 133,708 km
  • tömeg: 1.900e27 kg

A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt".

 


A Jupiter fényessége, sötét és világos sávjai, Nagy Vörös Folt, kibocsátott hője, a Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása, holdjai, gyűrűi.

  • A Jupitert először a Pioneer-10 látogatta meg 1973-ban, később pedig a Pioneer-11, a Voyager-1, Voyager-2 és az Ulysses. A Galileo űrszonda most (1996) van Jupiter körüli pályán, és még legalább két évig sugároz adatokat.
    (Fantáziakép a Galileo légkörkutató egységéről.)

  • Látszólagos fényességét csupán a Vénuszé és időnként a Marsé szárnyalja túl.

     

  • A Jupiter minden más ismert bolygónál gyorsabban forog tengelye körül. Egyenlítője közelében a felhők keringési periódusa 9 óra 50 perc 30 másodperc, sokkal rövidebb, mint a közepes szélességű területeken. A sarki övezetekben a keringési periódus ennél mintegy öt perccel hosszabb. Mivel rendkívül gyorsan forog tengelye körül, erősen lapult; sarki átmérője mintegy 6%-kal rövidebb, mint az egyenlítői.

     

  • A Jupiter a gázbolygók családjába tartozik, és eltérően a Föld típusú égitestektől nincs szilárd felszíne. A látható gomolygó felhőréteg alatt találjuk a kb. 1000 km vastagságú hidrogénben gazdag légkört, lejjebb pedig a folyékony molekuláris hidrogén mély óceánját (25000 km vastag).


  • Távcsövön át vizsgálva a bolygót, feltűnik, hogy sárgás színű testét sötét és világos sávok rendszere fonja körbe. Ezeket az öveknek nevezett jelenségeket már kisebb távcsövekkel, sőt egyszerű kézi látcsővel is meg lehet figyelni. A sávrendszerben sokféle szabálytalanság -mind világos, mind pedig sötét- tűnik fel időről időre. Alakjuk kör vagy elnyúlt ellipszis, füstgomolyaghoz hasonló vagy csíkszerű is lehet. Gyakran ezek a formák összekapcsolódnak, ilyenkor a bolygó felszíne úgy látszik, mintha foltos volna, vagy mintha a csíkok összefonódtak volna. Ezek a minták azonban folytonosan változnak.


  • A Jupiter felhőtakarójának legmeglepőbb jelensége a Nagy Vörös Folt. Elsőként egy francia csillagász, Cassini figyelte meg 1665-ben. Az ovális alakú folt mintegy 30 - 40000 km hosszú és 14000 km széles, és úgy helyezkedik el a bolygó felszínén, hogy nagytengelye párhuzamos a Jupiter egyenlítőjével. Az idők folyamán mérete, alakja és színe is gyakran változott. 1878-ban élénk téglavörössé vált, de azóta lényegesen halványabb lett, és időnként alig volt felismerhető. A Nagy Vörös Folt figyelemre méltó tulajdonsága, hogy hajóhoz vagy úszó szigethez hasonlóan vándorol az őt közrefogó sávok mentén. A Pioneer és a Voyager űrszondák kimutatták, hogy a Nagy Vörös Folt örvénylő vihar. Hosszú életét rendkívüli méreteinek köszönheti. Magasnyomású régiónak tűnik, amelynek teteje mintegy 8 kilométerrel a környező felhőréteg felett helyezkedik el. A belsejében levő anyag az óramutató járásával ellentétes körforgást végez, ami teljesen normális egy déli féltekén lévő nagynyomású rendszerben. Valószínű, hogy az anyag az alacsonyabban lévő légköri szintekről áramlik felfelé a folt tetejének az irányába, hogy azután ott szétterjedve a folt széleinél ereszkedjen le.

  • Mintegy 25000 kilométer mélyen, ahol a nyomás a földiének a 3 milliószorosát is eléri a hidrogénmolekulák szétszakadnak és az atommag körül mozgó elektronjaik könnyen vezetik a hőt és az elektromos áramot. Ilyen állapotban a hidrogén fémként viselkedik, és ezért fémes hidrogénnek is nevezik (45000 km vastag).

  • A Jupiter a Naptól kapott hőmennyiség mintegy kétszeresét bocsátja ki a világűrbe, s hőmérséklete a centrumban 30000 K körül van. A csillagászok előtt sem egészen tisztázott a Jupiter belső hőforrása, és lehetséges, hogy még mindig a bolygóképződés folyamán keletkezett hőt sugározza ki. Az mindenesetre kézenfekvő, hogy a bolygó óriási mágneses terét, amelynek a felhőburok tetején tízszerese a Föld felszínén mértnek és a világűr jelentős részére gyakorol hatást, a gyorsan forgó bolygó fémes hidrogénzónájában lejátszódó dinamóelvű folyamattal magyarázzák.

     

  • Mivel a Jupiternek nincs szilárd felszíne (így a légkör nem tud vele kölcsönhatásba lépni), és kétszer annyi hőt bocsát ki, mint amennyit a Naptól kap, a légkör mozgásait befolyásoló hajtóerők közül a legfontosabb a bolygó belső hője. A bolygó hőmérséklete mindenütt egyforma, a magasság függvényében csökken.

     

  • A Jupiter légkörét 90%-ban hidrogén, illetve hidrogénvegyületek, 10%-ban pedig hélium alkotja.

  • A Jupiterrel kapcsolatban az elmúlt évek legnagyobb eseménye a 22 darabra szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódása volt. (1994. 07. 16 - 22 között) Csaknem minden darab becsapódásának látszott a nyoma, a legnagyobbak a Nagy Vörös Folt méretével vetekedő sötét foltot hagytak maguk után, amelyek közül némelyik még 1995 elején is látható volt.

  • A Jupiternek 16 holdját ismerjük, 4 nagyot és 12 kicsit. A Jupiter holdjait Zeusz életében szereplő személyekről nevezték el. A négy legnagyobbat Galilei-holdaknak nevezzük (Galilei 1610-ben fedezte fel őket) melyek a következők: Ió, Ganümédész, Európa, Kallisztó. Az ötödik holdat, az Amaltheát egészen 1892-ig nem találták meg, ekkor fedezte fel Edward E. Barnard (1857-1923).

     

  • Keringési pályájuk alapján a Jupiter holdjai három csoportra oszthatók:
    • a 8 legbelső, köztük a Galilei-holdak és az Amalthea a Jupiter középpontjától számított 2 millió kilométeres távolságon belül helyezkednek el
    • a következő 4 hold 11 és 12 millió kilométer között van
    • a legkülső 4 hold 20 - 24 millió kilométer távolságra kering
    • a külső 8 hold valószínűleg foglyul ejtett kisbolygó.

     

  • A Jupiternek gyűrűi is vannak.

     

  • A Jupiter mágneses tere erős és nagy kiterjedésű, mágneses mezejének tengelye 11 fokos szögben hajlik a forgástengelyhez.

 


A Jupiter holdjai

Távolság   Sugár    Tömeg
Hold (000 km) (km) (kg) Felfedező Dátum
--------- -------- ------ ------- --------- -----
Metis 128 20 9.56e16 Synnott 1979
Adrastea 129 10 1.91e16 Jewitt 1979
Amalthea 181 98 7.17e18 Barnard 1892
Thebe 222 50 7.77e17 Synnott 1979
Io 422 1815 8.94e22 Galilei 1610
Europa 671 1569 4.80e22 Galilei 1610
Ganymede 1070 2631 1.48e23 Galilei 1610
Callisto 1883 2400 1.08e23 Galilei 1610
Leda 11094 8 5.68e15 Kowal 1974
Himalia 11480 93 9.56e18 Perrine 1904
Lysithea 11720 18 7.77e16 Nicholson 1938
Elara 11737 38 7.77e17 Perrine 1905
Ananke 21200 15 3.82e16 Nicholson 1951
Carme 22600 20 9.56e16 Nicholson 1938
Pasiphae 23500 25 1.91e17 Melotte 1908
Sinope 23700 18 7.77e16 Nicholson 1914

A Jupiter gyűrűi

Távolság   Szélesség   Tömeg
Gyűrű (km) (km) (kg)
---- -------- --------- -----
Halo 100000 22800 ?
Main 122800 6400 1e13
Gossamer 129200 850000 ?
(A távolságot a Jupiter középpontjától a gyűrű belső széléig kell érteni.)

Képek a Jupiterről:


Metis

 

Metis (Jupiter XVI) a Jupiter legbelső holdja.
  • Jupitertől mért távolság: 128,000 km
  • átmérő: 40 km
  • tömeg: 9.56e16 kg
a.k.a. 1979 J 3

Métisz a görög mitológiában Ókeanosz leánya. Az értelem istennője, Zeusz első felesége. Neve "megfontoltságot" jelent.

     

  • Synnott fedezte fel 1979-ben.

     

  • Metis és az Adrastea a Jupiter fő gyűrűjében fekszenek.
    A gyűrű anyagának forrásai lehetnek.

     


Adrastea

Adrastea (Jupiter XV) a Jupiter második holdja.
  • Jupitertől mért távolság: 129,000 km
  • átmérő: 20 km (23 x 20 x 15)
  • tömeg: 1.91e16 kg
a.k.a. 1979 J 1

Adraszteia az igazságos végrehajtás istennője a görög mitológiában, a büntetések és jutalmak osztója. Nevének jelentése "elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan".

  • David Jewitt végzős egyetemi hallgató fedezte fel 1979-ben. (Danielson melett dolgozott)

     

  • Metis és az Adrastea pályája a szinkronpálya sugarán belülre esik. Pályájuk a Roche-határon is belül helyezkedik el. Lehet, hogy elég kis méretűek ahhoz, hogy elkerüljék az árapály őrlő hatását, de a pályájuk végül lehanyatlik.

     

  • Az Adrastea a Naprendszer egyik legkisebb holdja.

Amalthea

  • Amalthea (Jupiter V) a Jupiter harmadik holdja.
    • Jupitertől mért távolság: 181,000 km
    • átmérő: 189 km (270 x 166 x 150)
    • tömeg: 7.17e18 kg

    Amaltheia nimfa a görög mitológiában, más változat szerint kecske, mely tejével táplálta a csecsemő Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyi barlangban, ahová anyja Rheia rejtette.

    • Barnard fedezte fel 1892-ben.

       

    • Az Amalthea és a Himalia a Jupiter ötödik, illetve hatodik legnagyobb holdja. Méreteik ugyan megegyeznek, mégis nagyságuk csak 1/15 része a nagyságban előttük levő holdnak, az Europának (a legkisebb Galilei-hold).

       

    • Ahogyan a Jupiter holdjainak többsége, az Amalthea is kötött keringésű.

       

    • Az Amalthea felszínének vöröses színét az Ioból származó kén okozza.

       

    • Mérete és szabálytalan alakja arra utal, hogy az Amlthea eléggé erős és merev égitest. Felépítésében inkább a kisbolygókhoz hasonlít mint a Galilei-holdakra.

       

    • Az Iohoz hasonlóan, az Amalthea is nagyobb hőmennyiséget sugároz ki, mint amit a Naptól kap.

    Képek az Amaltheáról:


     


    Thebe

    Thebe (Jupiter XIV) a Jupiter negyedik holdja.
    • Jupitertől mért távolság: 222,000 km
    • átmérő: 100 km (100 x 90)
    • tömeg: 7.77e17 kg
    a.k.a. 1979 J 2

    Thébé Aszóposz folyamisten lánya a görög mitológiában.

    • Synnott fedezte fel 1979-ben.
     

    A mappában található képek előnézete galaxis

    Hozzászólások

    Hozzászólás megtekintése

    Hozzászólások megtekintése

    Nincs új bejegyzés.